A február 20-i és a március 12-i Nyitott Akadémia Pódiumra MINDEN JEGY ELKELT. A továbbiakban jegyet csak akkor tudunk biztosítani, ha valaki lemondja a részvételt.
Ha szeretnél felkerülni a várólistára, küldd el neved és telefonszámod az
info@nyitottakademia.hu email címre, és amennyiben felszabadul jegy, kollégánk keresni fog telefonon.
Veszteségből nyereség, vereségből győzelem
A lelki megküzdés útjai
Egész napos Nyitott Akadémia
Prof. Dr. Bagdy Emőkével, Müller Péterrel,
Böjte Csabával, Dr. Daubner Bélával,
Dr. Almási Kittivel és Szendi Gáborral.
2012. április 1. 9.30 - 18.30 - Uránia Nemzeti Filmszínház
Jegyet rendelek az április 1-i egész napos Nyitott Akadémiára!
Kedves Barátunk!
Megjelent a Nyitott Akadémia könyvsorozat legújabb, s véleményünk szerint eddigi egyik legjobb darabja!
Visszatalálunk egymáshoz?
Konfliktusok és megoldások a szülő-gyermek kapcsolatban
Szerzők: Prof. Dr. Bagdy Emőke - Dr. Ranschburg Jenő -
Dr. Vekerdy Tamás - F. Várkonyi Zsuzsa
A szülő-gyermek kapcsolat életünk alapvető, meghatározó viszonya, néha mégis fényévnyi távolságra érezzük magunkat egymástól, és reménytelennek tűnik, hogy akár a legapróbb dolgokban is egyetértésre jussunk. Vajon miért nem beszélünk közös nyelvet azzal, akit annyira szeretünk, vagy legalábbis annyira szeretnénk szeretni?
Jól tudjuk, hogy a gyermek felnövekedése során van legalább két olyan érzékeny időszak, amikor különösen sok ütközésre, konfliktusra számíthatunk. De mely esetek tartoznak a fejlődéssel együtt járó, természetes problémák körébe, és mi az, ami már aggodalomra adhat okot? Mikor érdemes a szülőnek türelmesnek, toleránsnak lennie, s mikor határozottan föllépnie? Hogyan értessük meg és fogadtassuk el gyermekünkkel azt, amiben nem vagyunk készek a kompromisszumra? Miként érjük el, hogy kamaszként is a bizalmába avasson bennünket? Rendbe hozhatjuk-e még - akár szülőként, akár "felnőtt gyermekként" - a kapcsolatot, ha már eldurvultak a konfliktusok, és tele vagyunk sebekkel?
A nehéz, sok szülő számára napi problémát jelentő kérdésekre négy kiváló szakember igyekszik választ adni. A kötetben olvasható Ranschburg Jenő élete utolsó előadásának szerkesztett anyaga, amely a tőle megszokott emberséggel és humorral idézi emlékezetünkbe a nagy formátumú, szeretetre méltó tudós alakját.
Megrendelem a könyvet 25% kiadói kedvezménnyel!
OLVASS BELE A KÖNYVBE!
"Az egyik lányom rettenetesen nehezen serdült. Kétségbeesve vártam az időt, hogy legyünk már túl rajta. Először akkor éreztem, hogy kifelé tartunk ebből a szakaszból, amikor olyan kedvesen, elfogadóan lenéző kezdett lenni velem. 'Jól van, apu, jól van.' Mert a serdülő ellenérzése, az a hatalmas belső vágy, hogy ne irányítsa őt belülről a szülő, mindennapi dolgokban jelenik meg. 'Rettenetes, ahogy az apu csámcsog! És ahogy öltözik! Még mindig azt viseli, ami a hetvenes években volt divat! Nem merek vele elmenni sehová! Szégyenkezem mellette!' Rengeteg látszólagos apróság van, amit alig bír elviselni, de higgyék el: ő kifejezetten keresi ezeket az idegesítő dolgokat. Ebben a konfliktusban ugyanis az a csodálatos, hogy borzasztóan fontos a gyerek számára. Erre a konfliktusra szükség van, mert nem tud megoldódni, ha nincs. A továbbvezetett, valódi identitáson alapuló élet valójában ennek a konfliktusnak a megoldására épül. De hogyan oldjunk meg egy olyan konfliktust, amelyik nem jelenik meg...?
Éppen ezért pszichológusként nem öröm a számomra, ha ennek a krízisnek az elmaradását látom. Persze a szülő mindig akkor jön, amikor a gyereke illetve a kapcsolatuk nyakig merül a problémákba, és azt mondja: 'Tanár úr, ezt nem lehet kibírni, ez az őrület maga!' Minél közelebbi a kapcsolat a gyerek és a felnőtt között, annál biztosabban van jelen a krízis, és minél távolabbi, annál elegánsabb a dolog. Nem véletlen, hogy az ismerősök azt mondják a szülőnek: 'Nem értem, mi bajod ezzel a gyerekkel. Hát úgy viselkedik, mint egy úr!' Látná egyszer, amikor hazamegy, és nincs otthon senki más, csak a szülő! Az erős emocionális kötést ugyanis csak nagyon durva, kemény krízissel és küzdelemmel lehet lebontani."
Dr. Ranschburg Jenő
"Hogyan védhetjük meg a gyereket önmagától? Sajnos azt kell mondanom, mindentől nem tudjuk megvédeni, mert tapasztalatokat kell szereznie, de egyes dolgokban egyértelmű határvonásra van szükség. Bármilyen lágy is a szülői szívünk, bizonyos kötöttségek mindenképpen szükségesek, mert parttalanná válhat a kíváncsi öntapasztalás.
Az például, hogy a serdülő este adott időre hazajöjjön, szükséges elvárás. Neki tudnia kell, hogy meddig mehet el, és azt is, hogy ha megsérti a határt, akkor azért az édesanyja és az édesapja bizonyos következményeknek teszik ki őt. Például egybehangzóan azt fogják mondani: jövő hétvégén, amikorra bulit terveztél, itthon maradsz és tanulsz! Sokan azt mondják, hogy nem lehet ezt már elérni a fiataloknál. Én meg azt mondom: attól függ, hogy milyen konzekvensen teszed! El lehet érni! És el is kell érni, mert a szülők által felállított határ, bármennyire is lázadozik ellene a gyerek, biztonságot ad. A biztonság pedig az ember alapvető szükséglete - létszükséglet. Ha nincs semmilyen határ, mert a szülő azt mondja, menj, majd hazajössz, ha akarsz - más szavakkal: mindegy, hogy mit teszel az életeddel -, akkor a gyerek tényleg olyan lesz, mint a szélfútta levél, és nagyon veszélyes irányokba sodródhat.
Szülőként az a dolgod, hogy engedd új tapasztalatokat szerezni, ugyanakkor vigyázz arra, hogy ezek a tapasztalatok ne legyenek túlságosan súlyosak. Nem baj, ha azt mondja rólad, hogy az én anyám örökké csak kárál! Hadd mondja! Hidd el: később, a feleségétől azt fogja kívánni, hogy olyan anya legyen, mint amilyen te voltál. Ne aggódj azon, hogy ideiglenesen konfliktusos kapcsolatba kerültök, hiszen tudod: neki nagyon nehéz, hogy tőled eltávolodva építse saját magát. Bár a szülői álláspontot ekkor még megpróbálja kilapátolni magából, mégis az épül bele a személyiségébe, s évek múlva jól láthatóan is azt fogja képviselni az életében."
Prof. Dr. Bagdy Emőke
"Ahogy születéskor az tud igazán erőteljesen kiszakadni az anyaméhből, aki jól tapadt meg a kezdeti korszakban, így van ez később is. Ha a család igazán jó érzelmi kapcsolatra adott lehetőséget kisgyermekkorban, akkor könnyebben és felelősebben lesz önállóvá a gyerek majd a későbbi években.
Igen, a kamaszkori, ifjúkori elszakadás egészséges formájának a megalapozása már magzati korban elkezdődik. A legfrissebb kutatások szerint úgy tudjuk, hogy a magzat már nagyon jól érzékeli az őt fogadó érzelmi hangulatokat, állapotokat, sőt, szóba is lehet állni vele. Ha nemcsak beszélünk hozzá, hanem oda is koncentrálunk rá, akkor a magzat erre reagál. Mint ahogy később - egyre inkább - az újszülött, majd a kisgyerek is. Ilyenkor ugyanis
személyes érzelmet kommunikálunk, s ő megtanulja ezt elfogadni és hamarosan viszonozni is. Ezzel alapozzuk meg benne az
érzelmi biztonságot és az
érzelmi igényességet, ami majd óvni fogja őt a kamaszkori személytelen sodródástól.
Mondhatjuk, hogy a dackorszakban vagy a kamaszkorban a gyerek kiszakad az érzelmi körünkből, elidegenedik, és bár addig mindig '
egy volt velünk', most különbözni fog? Nem hiszem. Azt gondolom, eleve tudomásul kellene vennünk, hogy a mi genetikai állományunk, a két szülőé, lehetőséget ad arra, hogy egy egészen egyedi, tőlünk különböző én-struktúra jöjjön létre. Ebben az értelmezésben a fogantatás pillanatában - más felfogás szerint legkésőbb a harmadik hónapban - már 'elszakad' tőlünk a gyerekünk. Ez aztán nagyon világosan megmutatkozik például a második és a negyedik életév között, az úgy nevezett dackorszakban. A fejlődéssel a gyerek életének egy új szakaszába lép, új erőket érez magában, és ezeket ki akarja próbálni, bár azt még maga sem tudja, hogyan. Így hát
csak azért is azt csinálja, amit a felnőtt tilt - vagy
csak azért se csinálja, amire kéri."
Dr. Vekerdy Tamás
"Vannak szülők, akik lányuk/fiuk egész felnövekedésére úgy emlékeznek vissza, mint ahol minden nagyon szépen, simán ment. A gyerek jól alkalmazkodott, jól tanult, szót fogadott, rendes gyerekekkel barátkozott, ápolta a nagymamát, elolvasta az apja által ajánlott könyveket, hangversenyre járt velük, mindenben nagy volt az egyetértés. És egyszer csak - egy idegen képében - jött a váratlan csapás! Megváltozott! Megbolondult!
Mi történik ilyenkor? Mi van e mögött? A válasz egyszerű: ennek a gyereknek nem fejlődött ki a saját személyisége. Valószínűleg kevés kortárs-élményt szerzett, keveset járt különféle közösségekbe, ahol másfajta értékrendet is láthatott volna, valószínűleg sosem állította az élet választás elé, nem került komolyabb döntési helyzetekbe. Vagyis huszonéves koráig nem a saját, hanem szülei élettapasztalata alapján élt. És mivel az ilyen szülők többnyire sok jót nyújtanak, gyereküknek kevés oka van lázadásra, ellenállásra.
'A liberális szülőktől a legnehezebb megszabadulni!' - mondta egyszer egy pszichológus barátom. Bár a fent leírt családképletben nem feltétlenül engedékenyek a szülők, gyerekük életében mégis van annyi jutalom, hogy ne kelljen fejvesztve idegen emberek elfogadásáért szaladgálnia. Ilyen előzmények után az emberismeretben járatlan fiatalt könnyen magával rántja egy nagy erejű vonzalom, például egy izgalmas szexuális partner. Ezért kapnak a valamikor 'áldott jó gyerekek' néha egészen abszurd partnereket. No meg azért is, mert elfogadásukra, alkalmazkodásukra, béketűrésükre az abszurd partnereknek van leginkább szükségük."
F. Várkonyi Zsuzsa
Megrendelem a könyvet 25% kiadói kedvezménnyel!
Üdvözlettel:
A Nyitott Akadémia csapata