Hirlevelünket az alábbi címen is el tudod olvasni: [link_html]


Kedves [keresztnev]!


Ma már senki sem vitatja, hogy gyermekkorunk tapasztalatai meghatározó befolyással bírnak személyiségünk, kapcsolataink és egész sorsunk alakulására. Az azonban még sokak számára nagyon újszerű gondolatnak számít, hogy ez a rendkívül érzékeny, fogékony időszak nem a születéssel kezdődik, hanem már az anyaméhben töltött hónapok is jelentős hatást gyakorolnak a későbbiekre. A klinikai szakpszichológus és neuropszichológus szerzőpáros lebilincselő új könyve izgalmas bepillantást nyújt abba, hogyan formálják karakterünket és életünket ezek a legkorábbi tapasztalatok, és miként gyógyíthatjuk célzott lelki munkával az ekkor történt sérüléseket.

OROSZ KATALIN - S. NAGY ZITA: A SORSFORMÁLÓ 9+1 HÓNAP - A MAGZATI KOR ÉS A SZÜLETÉS HATÁSA SORSUNK ALAKULÁSÁRA

Az újszülött élete nem tiszta lappal indul. Mire a kisbabát a születése után először megöleljük, magzatként már számos olyan élményt szerzett, melyek tapasztalattá sűrűsödve döntően befolyásolják sorsa további alakulását. Neurobiológiai kutatások eredményei is igazolják, hogy az emberi működést az egész életre kihatóan formálja az anyaméhben töltött időszak: egészségi állapotunk, magatartásunk, reakcióink gyökereit a magzatot érő hatások "programozzák".

A születés során a magzat emberré válik, ez életünk első nagy normatív krízise. Ahogy ezt a magzat átéli, az olyan mintázattá válik, amelyet később más helyzetekben is alkalmazni fog. A születés során elszenvedett traumáknak ezért jelentős hatásuk van a személyiség és az életút alakulására, alapvető zavarokat okozhatnak a fejlődésben, az életvezetésben, a kapcsolatokban.

Az anyaméhben valamint a születés során megtapasztalt kellemetlen vagy fájdalmas élmények egyaránt feldolgozást igényelnek, hogy a magzati programozás hatásait felülírva, másféle, az életet jobban szolgáló megoldásokra legyünk képesek. Ezen az úton minden nappal ránk köszönthet az újjászületés szabadsága.

Megrendelem a könyvet 25%-os kiadói kedvezménnyel, azaz 3360 forint helyett 2520 forintért


OLVASS BELE A KÖNYVBE!


Orosz Katalin
"A nyugati tudományos világ csak az elmúlt három évtizedben kezdett fokozottabb figyelmet szentelni a legkorábbi életszakasznak. Különösen a neurobiológia – az emberi viselkedést az idegrendszer fejlődésének és működésének összefüggéseiben vizsgáló tudomány – kezdte el nagyon részletesen vizsgálni ennek az életszakasznak az összefüggéseit. Néhány mellbevágó kutatási eredmény mára bizonyítottá tette, hogy az emberi működést az egész életre kihatóan befolyásolja az anyaméhben töltött időszak. De akkor ezekről a kutatásokról vajon miért nem tud mindenki? A válasz a kérdésre viszonylag egyszerű. A tudomány fejlődése mindig gyorsabb, mint az alkalmazásé. Sokszor évtizedekbe telik, amíg egy tudományos felfedezés a mindennapi életben elterjed, és további évtizedekbe, amíg jó gyakorlattá válik."

"Érkezik egy kisbaba, aki látszólag semmit sem tud. A családtagok elbűvölten figyelik a kicsit, felveszik vele a kapcsolatot, babusgatják, és játszanak vele a maguk módján. Általában senkinek sem jut eszébe az, hogy a kisbabának már múltja van, hogy tapasztalatai mozgatják viselkedését. Ezért aztán viselkedésének, sírásának nem tulajdonítanak igazán jelentőséget. Mozdulatait az öntudatlan bébi véletlen próbálkozásainak tekintik. Holott a baba sokszor kér segítséget, sokszor ajánlja fel szeretetét, sőt, folyamatosan meséli saját történetét a maga hangjaival, mozdulataival."

"Csecsemőkorban a gyermek minden feszültségre azonnal és elsődleges módon reagál. Nagyon fontos, hogy a szülők ezt meg tudják különböztetni a gyakorlati szükségletek kifejezésétől (amilyen például az éhség, a fáradtság). Ha egy kicsit is beleképzeljük magunkat a baba helyébe, akit még egy hónappal ezelőtt kellemes melegben táplált az anyaméh, akkor igazán meg tudjuk érteni, hogy miért van ennyire elkeseredve. Dühét és elkeseredettségét az anya elleni panaszként fejezi ki, és természetesen az anyával próbálja közölni, amit nagyon nehéz elviselnie. Jól érezhető testének befeszülése, amikor anyja ölbe veszi, vagy szoptatná, de ő éppen ezt a borzalmas ambivalenciát éli meg. Vegyük komolyan, ilyenkor talán tegyük le, de maradjunk mellette. Ha az anya tudatában van annak, hogy ez a gyakran elutasításként kifejeződő érzelem nem a személyének szól, hanem a születés gyötrelmeinek, akkor ez erőt adhat ahhoz, hogy a kicsit meg tudja tartani e nehéz pillanatokban, órákban, napokban."

"Az, ahogy önmagunkat és a világot észleljük és értelmezzük, illetve ahogy reagálunk rá, egy alapmintázatban összegződik. Ennek az alapmintázatnak az első forrásai a magzatkori, születés alatti és a gyermekágyas időszakban szerzett tapasztalatok. Ha új észlelési, értelmezési lehetőségeket illetve reakciókat tanulunk, akkor az alapmintázat bővülhet, ám azokat fogjuk a legtöbbször alkalmazni, amelyek legelőször alakultak ki, és ezeket lecserélni nagyon nehéz. Így válhatnak születésünk egymásra épülő eseményei egy olyan alapvető mintázattá, amely a későbbiekben szinte kényszerítő erejű tapasztalatként merül fel. Ezek a tapasztalatok a procedurális testi emlékezetben sűrített élményként tárolódnak, és amikor egy külső helyzet belső leképeződése, vagy egy ténylegesen belső helyzet szignálként behívja ezt a ’tudást’, az működésbe lép, és irányító szerephez jut a cselekvésben és az érzelmi reakciók beindításában."

Megrendelem a könyvet 25%-os kiadói kedvezménnyel, azaz 3360 forint helyett 2520 forintért


S. Nagy Zita
"Ha a görög mitológiában testvéri kapcsolatot találunk az alvás és a halál között, feltételezhetünk egy szimbolikus párhuzamot az esti elalvás és majdani halálunk között. Amikor elalszunk, megszűnünk tudni önmagunkról, ezt hívják a görögök ’kis halálnak’. Ennek mintájára láthatunk analógiás párhuzamot az ébredés és a születés között is: a sötétségből, az öntudatlanságból kilépünk a fényre. Innen kezdve tudunk önmagunkról, akaratunkkal irányíthatjuk lépteinket. Vannak gyerekek, akiket szinte nem lehet kihúzni az ágyból, és vannak felnőttek is, akik arról számolnak be, hogy mintha nem lennének egészen maguknál reggel (sőt, akár egész délelőtt). Például kávé nélkül nem tudnak gondolkodni, és nincs kedvük semmihez, talán jobb is, ha hozzá sem fognak egy feladat megoldásához, mert úgysem fog sikerülni. Néha úgy tűnik, hogy ez átmeneti nehézség, de aztán valahogy mindig visszatérnek ezek a kiszámíthatatlan órák. Terápiás megfigyeléseink messzemenőkig igazolják a görög mitológiával talált párhuzamot. Mintha valóban összefüggene születésünk élménye azzal, hogyan tudunk felébredni reggel. Ha születésünk élményéhez túl sok megemésztetlen, nehéz és fájdalmas érzet kapcsolódik, akkor a reggeli nehéz ébredés lehet ennek tünete. Az ébredés állapotában megjelenik a születés kimerítő létélménye, mely feldolgozatlanul terheli lelkünket. Ez a lenyomat jelen lehet akár fizikai feszültségként, akár általános kábulatként, erőtlenségként, és a traumatikus hatás következményeként létrejött tünetként értelmezhető. Egy ilyen jelzés figyelmeztethet arra, hogy törődjünk önmagunkkal, és keressük a megoldást."

"Valamennyi családtag számára a tisztázás időszakává válhat, amikor az újszülött elfoglalja helyét a családban. Tisztázni lehet szülők, nagyszülők, rokonok között, kinek mi a dolga a gyermek körül, és azt is, mit hogyan csináljanak. Sokszor a módszerek kapcsán kialakuló vitákból az is kiderül, hogy mi történt a fiatal szülőkkel, amikor hasonló korban voltak, mint most a saját gyermekük. Például, hogy a bilire szoktatás már egyéves kora előtt elkezdődött, vagy hogy a szülés utáni szeparáció otthon is folytatódott, mert becsukták őt a sötét előszobába. Egy fiatal anyuka így foglalta össze ezt az időszakot: ’Milyen jó, hogy megtudtam! Amit kérdésre nem tudott elmondani rólam anyám, azt most a kislányom szoptatása kapcsán megértettem, és lassan fel is idéztem.’ Olykor igazán nehéz érzések kerülnek elő a családtagok között egy új gyermek érkezésével. Mégis békét és megnyugvást tud hozni, ha teret és időt adunk a családi beszélgetéseknek, melyekben a most szülővé váló generáció találkozik az idősebbekkel. A felmerülő kérdések segítségével a fiatalokban tudatossá válik a személyes történet addig mélyen elrejtett oldala, és visszatérhetnek az emlékek. Ez segíthet nekik jobban megérteni saját, sokszor értelmetlennek tűnő érzéseiket, reakcióikat."

"Az elmúlt két évtizedben a neurobiológiai kutatások kezdték el feszegetni, miért is alakul ki PTSD a traumatikus születés után. Ez az egyébként már évtizedek óta vizsgált betegség, a PTSD volt az első, amit ki tudtak mérni, és ezen keresztül tudományos eszközökkel is be lehetett bizonyítani, hogy a születési trauma hatása hosszú távon tüneteket tud okozni. Nagyon fontos, hogy a gyermek környezetében egy ilyen korai nehézséget ne úgy értékeljenek, hogy baj van a babával. Inkább úgy, hogy figyeljünk oda, mert baj lesz a kisgyermekkel, ha nem kap most segítséget. Az is sokat old a gyermek feszültségén, ha a szülő nyugodtabb körülményeket teremt számára. A családi béke az egyik záloga annak, hogy az újszülött, bármi is történt vele a perinatális időszakban, a szülők ölelő karjában néhány hónap alatt fel tudja dolgozni az átélt érzelmi nehézségeket, és kiegyensúlyozottá tudjon válni."

"A perinatális trauma megtörténte után a korai nehézségek felborítják a további fejlődési szakaszok szokásos menetét. Előfordulhat, hogy az élet szerves részét képező változások közül egyesek egyáltalán nem történnek meg, vagy az átalakulás csak részlegesen zajlik le. A születés hosszú távú hatásai nyomán, ahogy azt példákban is láthattuk, szinte az élet bármelyik területén bekövetkezhet fejlődési elmaradás. A jó hír az, hogy bármilyen segítség, minden aktív erőfeszítés egyúttal a perinatális traumát is gyógyítja. A pszichoterápiás segítség visszafelé is hat, változik a korai, esetleg a terápia során fel sem ismert és fel nem tárt perinatális trauma beágyazódása is."

"Fontos tudnunk, hogy még a legsúlyosabb esetekben is van megoldás. Nem szükséges, hogy a gyermek egész életét rossz irányba terelje a korai nehéz tapasztalat. A születés alatt átélt stresszre adott reakció kulcskérdés, és erre az elsődleges megoldás az édesanya természetes jelenléte. Ha erre közvetlenül születés után nem volt lehetőség, és később megjelennek a babán a stresszre utaló tünetek (regulációs zavarok, izomfeszülés), a kapcsolat kiegyensúlyozottsága és biztonsága adhat megnyugvást a kicsinek. A folyamatos megnyugtató jelenlét mellett különböző eszközökkel (például speciális masszázs) ki lehet oldani a csecsemő magas izomtónusát is. Ha pedig ezen az úton sem sikerül orvosolni a problémát, a szülő-csecsemő konzultáció különböző formái hathatós segítséget nyújthatnak."

"Aki érzelmileg is tudatosabban éli meg, amint éppen megbántják, annak könnyebb lesz a történés feszültségétől megszabadulnia akár már aznap este, és nem fog hetekig azon rágódni, miért fáj a gyomra. Ugyanez érvényes a hatalmas erejű szülés-születés folyamatára is. Akkor tudjuk könnyebben feldolgozni az élményeinket, ha szüléskor a résztvevők jelenlétének minőségét már eleve a kapcsolódás, az együttműködés és támogatás hatotta át. Ez nemcsak a feldolgozást segíti meg, hanem már eleve az események kimenetelét szerencsésebbé változtathatja. Ez megerősíti azt, hogy óriási jelentősége van az eseményre való tudatos felkészülésnek."

Megrendelem a könyvet 25%-os kiadói kedvezménnyel, azaz 3360 forint helyett 2520 forintért


Hallgasd meg Orosz Katalin online előadását a témáról a Nyitott Akadémia Facebook oldalán!















Üdvözlettel:

A szervezők

Amennyiben a továbbiakban nem szeretnél értesítést kapni újdonságainkról, az alábbi linkre kattintva leiratkozhatsz hírlevelünkről:
[link_le]


Adatkezelés nyilvántartási szám: NAIH-66298/2013.


ÉLETBÁTORSÁG
Honnan meríthetünk erőt a nehéz helyzetekben?

Nyitott Akadémia Pódium
Pál Ferivel,
Al Ghaoui Hesnával és
Dr. Buda Lászlóval!



2018. március 1. 18.00 - Lurdy Rendezvényközpont

UTOLSÓ 50 JEGY!

Jegyet rendelek a március 1-i Nyitott Akadémia Pódiumra!
ONLINE ELŐADÁSOK A NYITOTT AKADÉMIA FACEBOOK OLDALÁN!

2018-tól hetente egy alkalommal élő közvetítéssel jelentkezünk Facebook oldalunkon!
Kitűnő szakembereket hallgathatsz meg a legkülönbözőbb pszichológiai témákban.
Kapcsolódj be az adásokba, és tedd fel kérdéseidet, vagy nézd meg az előadásokat felvételről!

Legközebb február 8-án délelőtt 10:00 órakor Deliága Éva gyermekpszichológus "Mit kezdjünk az akaratossággal?"
című előadását nézheted-hallgathatod meg.
Tarts velünk!