Pap János zenei akusztikus, nevetéskutató, egyetemi docens

Közel harminc éve a hangok töltik ki az életem. Huszonegy éve tanítok zenei akusztikát a Zeneakadémián. Jobbára az érdekes, kifejező hangokat keresem, hangszerek zengését, kopogását, áradó futamait, az ének édes hatalmát elemzem. Érteni akarom erejüket, és már tudom, hogy titkuk az azonosulás kiváltásának képességében rejlik. 1997-ben írtam a tárogató és a cimbalom akusztikai tulajdonságiból fizikai kandidátusi értekezésem.

A hangok érdekesek, de még érdekesebb a hangok és az ember viszonya. 2002-ben jelent meg erről könyvem "Hang-ember-hang - Rendhagyó hangantropológia" címmel a Vince Kiadónál.

Nevetni nagyapáimtól, a bátyámtól tanultam. Egy hamburgi Szisztematikus Zenetudományi Konferencián megfontolt és komoly kollégáim figyelmeztettek: nem kell mindig nevettetni. Ám az elmúlt évtizedekben előadásaim alatt rá kellett jönnöm, nem tudok létezni nevetés nélkül, nem tudom elcserélni töretlen jókedvem tört rosszra. Hrabal Pepinjével együtt vallom: "A világ mindig gyönyörű, nem mintha az lenne, de én úgy látom."

A nevetés az élet legteljesebb megélése, a valódi humor fakasztotta, örömteli nevetés pedig a boldogság maga. Hangja csúnya, ziháló, legtöbbször a fuldoklásra hasonlít, de mégis olyan, de olyan szép. 2002 óta a nevetést kutatom, a humort, a bohócok titkait, a nagy nevettetőkét, a zenei vicceket, a humorérzéket. Próbálom megérteni a humor matematikáját, és kollégáimat nagyobb életvidámságra szoktatni. Rendszeresen tartok erről előadásokat szerte az országban, és Humoroskolát vezetek Kapolcson, a Művészetek Völgyében.

Mielőtt velem nevetne, tájékozódjon a www.hangoskola.hu című weboldalamon. És ne feledje: aki utoljára nevet, nagyon sokat kihagyott.

Szeretnénk felhívni a figyelmed, hogy szerzőinket és előadóinkat nem éred el telefonszámainkon! Szakembereink elérésében, sajnos, nem áll módunkban közvetíteni, őket az egyéb platformjaikon kell megkeresned.

Pap János legújabb könyve

Ma még nem nevettem

Bagdy Emőke, Pap János