Kedves Barátunk!
A Nyitott Akadémia gondozásában megjelent Beata Bishop új könyve! Óriási öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy ez a csodálatos ember és szakember ránk bízta írásait, és egy ilyen értékes kötetet adhatunk olvasóink kezébe.
Beata a magyar transzperszonális pszichológia egyik meghatározó, alapító egyénisége, aki nemcsak szakmai eredményeivel, de saját életével is hitelesíti tanításai érvényességét.
Az elmúlt évek során több kitűnő könyvet írt daganatos betegek számára, ám ezúttal az egészségesek is belekapaszkodhatnak az általa dobott lelki mentőövbe, ami viharos időkben is segít a felszínen maradni, és kievickélni a szárazföldre.
Beata Bishop
Lelki mentőöv - Válogatott írások
Mentőövre csak hajóúton, viharos időben van szükség; lelki mentőöv viszont mindnyájunknak kell, itt és most, mert súlyosbodik körülöttünk a globális válság, és a jövő sötéten bizonytalan. Ilyenkor kell - mindenekelőtt és -fölött - a belső biztonság érzete, az a tudat, hogy lesz, ami lesz, lényünk mélyén van egy csendes zóna, ahová nem ér el a vihar, és ami védelmet ad, más szóval betölti a lelki mentőöv szerepét.
E kötet harminchárom fejezetét és sokféle témáját egy szerény kis szó fűzi egybe: az, hogy "másként". Minden válságnak az az alapvető üzenete, hogy azért vagyunk bajban, mert rosszul csináltunk valamit, és jelenlegi válságunkat sem a balsors, hanem túlnyomórészt mi magunk idéztük elő. Ezért talán helyre is tudjuk hozni, ha idejében bevezetjük a sokat emlegetett paradigmaváltást, vagyis más szemmel, tágabb perspektívával és tudatosabban kezdünk élni és működni, lerázva mindent, ami elavult és immár érvénytelen, ajtónkat és szívünket új lehetőségek előtt kitárva.
Ez nem mindig könnyű és kényelmes, de ha sikerül túllátni megszokott feltevéseink, elvárásaink és szokásaink sűrű sövényén, izgalmas új tájat pillanthatunk meg, ahol fokozott belső szabadság és friss lehetőségek várnak ránk, a "másként" ajándékaként.
Próbáljuk meg.
Megrendelem Beata Bishop Lelki mentőöv című könyvét 25%-os kiadói kedvezménnyel, azaz 2940 forint helyett 2200 forintért!
OLVASS BELE A KÖNYVBE!
"Nem emlékszem, hány éves voltam, amikor először vettem észre a felnőttek örömtelen pesszimizmusát. 'Nincsen öröm üröm nélkül' - volt nagyanyám kedvenc mondása, ha viszont valami kellemes történt a családban, a nagynéném rögtön rávágta, hogy 'ennek is meglesz a böjtje'. A hittanórán arról értesültünk, hogy ez a világ a siralom völgye. Én a magam részéről úgy döntöttem tizenéves koromban, hogy a felnőttek valamit félreértenek, azért látják ilyen sötéten a világot és az életet. Jó néhány évtizeddel később ma is úgy érzem: igazam volt. Ha a gödör fenekén is vagy, csak egy irányba lehet elmozdulni: fölfelé. Ezt az egyszerű hitet szeretném átsugározni szülőhazámra, örömmel fűszerezve. Külön adagot küldve annak a remek budapesti barátnőmnek, aki minden nehézségre, bajra csak egy szóval reagál: megoldjuk! És általában meg is oldja..."
"Eljön a pillanat, amikor az örömhöz már nincs szükségünk másokra, mert hirtelen felfedezzük, hogy egy rendkívüli világban élünk, ahol van mire rácsodálkozni, van mit ünnepelni. Egy régi perzsa közmondás szerint, ha van két tallérod, az egyikért vásárolj kenyeret, a másikért vegyél virágot a lelked számára. Körülbelül ez a helyes egyensúly. A fájó űr legjobb ellenszere észrevenni a lét körülöttünk elterülő mérhetetlen gazdagságát. Ám ehhez bátorság kell, és annak felismerése, hogy mi teremtjük meg valóságunk nagy részét, aszerint, hogy milyen – főként pedig mekkora – lencsén át nézzük a világot. Figyelni a felhők balettjét egy szeles reggelen, a lombtalan téli fák gyönyörű vázát, az aszfalt repedésében viruló bátor kis gyomot (egyik kedvenc örömöm), amely közli, hogy a látszat ellenére termékeny élet van az élettelen járda alatt, és ha egy szép napon felszednénk az aszfaltot, helyette hamarosan zöld szőnyegen baktathatnánk."
"Furcsa emberi szokás, hogy élénken emlékezünk mindenre, ami rosszul sikerült a közeli vagy távoli múltban, ám sokkal ritkábban idézzük fel a szép, örömteli, felemelő pillanatokat. Hadjáratunk első lépéseként ezt a káros tulajdonságot állítjuk a feje tetejére. A lecke: észrevenni és megjegyezni a pozitív élményeket, akármilyen aprók! A szerszám egy egyszerű notesz, amelybe két héten keresztül naponta lejegyzünk minden megtapasztalt pici örömöt, mint amilyen egy kisgyerek sugárzó mosolya, a szokatlanul pontosan érkező busz, a kedves kiszolgáló a zsúfolt üzletben, a szürke felhők között felcsillanó kék ég (ezt persze lehorgasztott fejjel nem lehet észrevenni). A két hét hétvégére meglepően sok szép élmény gyűlik össze a noteszban, pedig nem a világ változott meg, hanem mi tanultuk meg észrevenni az élet kis ajándékait. E gyakorlat szükséges másik fele leszokni a régi negatívumok rágcsálásáról. 'De rosszul bánt velem X., pedig én...' – ismerjük a szöveget. Nos, a régi csúfságokat nem kell, nem is lehet elfelejteni, ám amikor felmerül valami ezerszer megrágott hajdani rossz emlék, egyszerűen felismerjük, rábólintunk azzal, hogy ezt már elintéztük, nincs mit hozzáfűzni, és hűvösen továbbmegyünk."
"A családi mottók és elvek között van, ami igaz és érvényes; ezeket természetesen magunkkal visszük és követjük. De van – jóval több – káros, korlátozó fajta is, amelyektől meg kell szabadulni. Minden örökölt elvvel, hiedelemmel, értékkel kapcsolatban ugyanazokat a kérdéseket kell föltennünk: igaz ez az én számomra is, vagy csak örököltem, és merő szokásból fogadom el? Mennyire érvényes az én életemben? Ha érvényes, megtartom és alkalmazom. Ha nem, akkor igyekszem megérteni, hogy szüleim és távolabbi őseim milyen élmények hatására fogadták el ezeket az elveket, és az én életemben miért nincs helyük. Ha sikerül lerázni a nem ránk szabott elveket - sokszoros tapasztalatból mondom -, akkor megkönnyebbülten és felszabadultan tudunk továbbutazni."
Megrendelem Beata Bishop Lelki mentőöv című könyvét 25%-os kiadói kedvezménnyel, azaz 2940 forint helyett 2200 forintért!
"Emlékszem, sok évvel ezelőtt, nehéz belső csaták idején sorozatosan azt álmodtam, hogy valaki vagy valami üldöz, én rohanok előle, de hiába, már-már utolér az üldöző – ám szerencsére mindig idejében felébredtem. Aztán a jelek szerint tudattalanom, amely az álmokat üzenetként küldte, megunta a dolgot, és a következő álomban földbe gyökerezett a lábam, nem tudtam tovább futni. Jeges pillanat volt, még most is emlékszem rémületemre. Mivel nem tudtam elmozdulni, kínomban hátranéztem – és nem volt ott senki. Saját magam elől próbáltam elfutni, saját lépteim visszhangja üldözött. Ott és akkor megfogadtam, hogy ezentúl mindig szembenézek a valósággal, aztán majd eldöntöm, hogy mihez kezdek vele. Soha nem bántam meg."
"Az egyedüllétnek semmi köze nincs a magányhoz, noha első pillantásra hasonlónak látszanak. Az egyedüllét áldásos, lehetőségekkel teli állapot. Mindenkinek szüksége van rá, de sokan félnek tőle – a csendtől és attól, hogy éppen nem történik semmi, mert ez ellenkezik a túlhajszolt, zajos, stresszes életstílussal, amit megszoktak és természetesnek vesznek. Pedig nem az. Nem természetes és nem szükséges az állandó lárma, ricsaj, feszültség és ádáz igyekezet, ami a modern városi életet jellemzi. Persze a fogyasztói társadalom érdekeinek jót tesz, hogy nincs időnk megállni és eltűnődni az élet lényeges dolgain – az önálló gondolkodás ugyanis csökkenti a fogyasztási ingert. Ha soha nem vagyunk önként egyedül több-kevesebb időre, hogyan derítjük ki, hogy túl a mindennapi gondokon és teendőkön, mik az igazán fontos dolgok az életünkben? Vagy azt, hogy a külső használatra szánt önkép mögött tulajdonképpen kik vagyunk, hol tartunk, hová igyekszünk? Egyedüllét nélkül nem halljuk meg belső hangunkat, az ösztön és az intuíció hangját, ami általában bölcsebb és őszintébb, mint racionális mindennapi gondolkodásunk."
"Modern szemmel nézve a talizmánnak csak annyi hatalma van, amennyit valaki ráruház; egyetlen szerepe előhívni tulajdonosából azt az erőt és önbizalmat, amely megvan benne, csak valamilyen oknál fogva elbújt, nem működik. Munkám során sok ilyen elakadt emberrel volt dolgom. 'Csak én vagyok' - mondja a kliens kissé mentegetőzve, amint megérkezik vagy telefonál; elnézést kér, szabadkozik minden ok nélkül, és automatikusan önmagát hibáztatja mindenért. Eszembe jut, hogy a régi bizánci császári udvarban az udvarnokoknak minden közölnivalójukat azzal kellett kezdeni, hogy 'Ha élnem és léteznem szabad…' – de ez nem Bizánc, és a terápia legelső feladata, hogy eloszlassa ezt az önszabotáló, önbuktató viselkedést és légkört."
"A súlyos, életet veszélyeztető betegség nemcsak válságot jelent, hanem ébresztőt is: odalök az egzisztenciális szakadék szélére, rákényszerít, hogy lássuk meg mindazt, amit addig sikerült elkerülnünk, mint például saját halandóságunkat és a jövőnket beárnyékoló sötét kérdőjelet. Az ilyen pillanatokban, ha tudatosan éljük meg helyzetünket, elhalványulnak életünk lényegtelen részei, és helyet adnak az alapvető kérdéseknek. Mint például: miről szól az életem, mi a célja és értelme? Mi vezérelt az utamon mostanáig? Mit üzen a betegségem? Mik az igazi értékeim, most, hogy a felületes értékek eltűntek? Miben hiszek? A transzperszonális pszichológia egyik tanítása szerint, ha baj vagy csapás éri az embert, nem az a helyes kérdés, hogy miért történik ez pont velem (amire az lehetne a válasz, hogy miért ne pont velem?), hanem az, hogy mit mond nekem az élet ezzel a fordulattal, mi az üzenet az esemény mögött? És gyakran az üzenet arról szól, hogy hiányzik valami az életem kellős közepéből – meggyőződés, vezérfonal, hit, olyan maradandó érték, amit nem morzsolnak el a mindennapok, és ami válsághelyzetben sem hagy el."
"Immár klasszikusnak számít
Dr. Randolph Byrd San Francisco-i szívspecialista kísérlete, négyszáz, súlyos állapotban levő betegével. Mind a négyszáz azonos orvosi kezelésben részesült, de kétszáz betegért ezen kívül az USA egész területén szétszórt csoportok imádkoztak is. Dr. Byrdön kívül senki – beleértve a betegeket is – nem tudta, hogy kiért folyik az ima, az imádkozó csoportok pedig csak a betegek keresztnevét és rövid kórtörténetét kapták meg. A kísérlet végén kiderült, hogy azok a betegek, akikért imádkoztak, minden vonatkozásban jobban jártak, mint a kontrollcsoport tagjai: gyorsabban gyógyultak, kevesebb gyógyszerre, orvosi beavatkozásra volt szükségük, és – ellentétben a másik csoporttal –, senki sem halt meg közülük. Másutt az is kiderült a kísérletek során, hogy az ima szándékosan megkárosított magvak csírázását is elő tudja segíteni, vagyis más, nem emberi létformákra is jótékonyan hat: nem tudományos nyelven olyan titokzatos, helyhez nem kötött, hatalmas energia, ami a gyógyulást és az életet szolgálja."
"Egy izgalmas amerikai kísérlet bebizonyította, hogy az elvárások kikapcsolása és a képzelőerő még igen idős embereket is döbbenetesen meg tud fiatalítani. Néhány évvel ezelőtt
Ellen Langer, a Harvard egyetem pszichológus professzora egy csoport idős, legyengült férfit egyhetes elvonulásra hívott meg. Arra kérte őket, hogy éljenek úgy, mintha húsz évvel fiatalabbak lennének. Szállásukat húsz évvel korábbi stílusban rendezte be, beszerezte a két évtizeddel azelőtt divatos zeneszámokat, sőt még az akkori sportesemények hangfelvételeit is lejátszotta a csoport nagy örömére. Vagyis ellenkező irányba fordította a vendégek tudatába beépített jelképes óramutatót. A férfiaknak szigorúan tilos volt bármiről beszélniük, ami a húsz éves "időzárka" után történt, viszont megtárgyalták az akkori – immár huszonéves – nagysikerű könyveket, és megnézték a korszak legjobb filmjeit.
Dr. Langer arra buzdította vendégeit, hogy az általuk megszokott külső segítség nélkül öltözzenek, és lássák el mindennapi szükségleteiket. Merész terve bevált: néhány nap alatt a férfiak tartása kiegyenesedett, jobban mozogtak, gyorsabban jártak, élénkebben beszélgettek, sőt még a hallásuk is javult. Minden szempontból túlszárnyalták a kontrollcsoport tagjait, akik hasonló körülmények között, de az 'időutazás' élménye nélkül töltöttek egy hetet elvonuláson. Vagyis azok, akik húsz évvel fiatalabbnak képzelték magukat, szervezetüket is rá tudták venni az azonnali megfiatalodásra. Azóta több más kísérlet is igazolta, hogy a test alkalmazkodik ahhoz, amit tulajdonosa korához illőnek tekint. Ha pedig ez így van, üzeni
Langer professzor, akkor vállaljunk felelősséget testi állapotunkért és egészségünkért. Az energia a gondolatot követi. Ha minimális erőfeszítéssel öreg emberek húsz évet le tudnak rázni magukról, akkor az ifjabb generációk számára mi minden lehetséges?"
Megrendelem Beata Bishop Lelki mentőöv című könyvét 25%-os kiadói kedvezménnyel, azaz 2940 forint helyett 2200 forintért!
Üdvözlettel:
A szervezők