Nyitott Akadémia

Kedves Barátunk!

Napokon belül megjelenik az ősz egyik legjobban várt könyve, Dr. Kádár Annamária Mesepszichológia 2. - Útravaló kényes nevelési helyzetekhez című műve, 10 vadonatúj érzelmi intelligencia fejlesztő mesével!

A 2012-ben megjelent Mesepszichológia elnyerte a Libri Aranykönyv díjat, mint az olvasók első számú kedvence a magyar ismeretterjesztő művek kategóriájában. Két év után most végre kézbe vehetjük a folytatást - hírlevelünk olvasói ráadásul akár már egy héttel a hivatalos megjelenés előtt, 25%-os kiadói kedvezménnyel! (A könyvesboltokba csak szeptember 18-án érkezik meg a kötet, hozzánk azonban már szeptember 11-én, és még aznap meg is kezdjük az előrendelt példányok kiküldését!)

Megrendelem a Mesepszichológia 2. című könyvet 25%-os kiadói kedvezménnyel! >>

Dr. Kádár Annamária MESEPSZICHOLÓGIA 2. - Útravaló kényes nevelési helyzetekhez

A Mesepszichológia első részében a mese szerepére és érzelmi intelligencia fejlesztő hatására koncentráltam. A második részben a szülő-gyermek kapcsolat útvesztőit, azokat a "kényes" nevelési helyzeteket veszem górcső alá, amelyekben csak a hiteles szülői jelenlét hozhat valódi megoldást. A mese ugyanis az én megközelítésemben nemcsak népmesét és műmesét jelent, hanem a saját életmesénket is: azt a történetet, amelyet önmagunkról, gyökereinkről, hitvallásunkról, álmainkról és céljainkról, félelmeinkről és fájdalmainkról, kudarcainkról és győzelmeinkről mondunk el önmagunknak és a gyermekünknek. Ezt ráadásul nemcsak este vagy az erre szánt pillanatokban, de folyamatosan meséljük, sokszor szavak nélkül is - a jelenlétünkkel, viselkedésünkkel, önmagunkhoz, az emberekhez és a világhoz való hozzáállásunkkal.

Szülőként, pedagógusként a nevelés során is a magunk történetét meséljük. A szabályok, határok kijelölése és betartatása; a motiválás; a problémamegoldás kérdéseiben történő választások mind rólunk, a mi világképünkről szólnak. Tetteinkkel meséljük el, hogy miben hiszünk, miért küzdünk, mi az, ami továbbvisz a nehéz helyzetekben - és azt is, hogy mikor adjuk fel. Bár egy-egy nevelési probléma kapcsán legtöbbször a gyermekünk viselkedésére fókuszálunk, azt szeretnénk megváltoztatni, rólunk mesél az is, hogy melyik az a konfliktushelyzet, ami drámai feszültséget okoz bennünk, és az is, hogy mit kezdünk vele. A gyermek bámulatos pontossággal mutat rá arra, amin dolgoznunk kell, a vele kapcsolatos nehézségek jelzések - és egyben lehetőségek is a továbblépésre. Felhívják a figyelmünket arra, hogy miben kell változnunk, fejlődnünk. Igen, ha engedjük, gyermekünk átírja a történetünket - és ebben a folyamatban mi válunk tanulóvá.

Második könyvemben túlnyomórészt azokról a nevelési kérdésekről írok, amelyekkel kapcsolatban a legtöbbször kértek tőlem tanácsot az elmúlt évek során, és igyekszem megmutatni azt is, hogy miként jelennek meg ezek a helyzetek a mesékben. Korcsoportokra és témakörökre lebontva ajánlok olyan, valóban magas színvonalú, magyar és külföldi szerzők által írt meséket, melyeknek meggyőződésem szerint jó hasznát vehetjük a problémák megoldásában.

A kötet tíz újabb, általam írt érzelmi intelligencia fejlesztő mesét is tartalmaz a 4-9 éves korosztály számára. Nagy kedvvel folytattam Lilla és Tündérbogyó történetét, akik számos újabb kaland során fedezik fel a külső és belső világot.

Megrendelem a Mesepszichológia 2. című könyvet 25%-os kiadói kedvezménnyel! >>


OLVASS BELE A KÖNYVBE!

"Iskolapszichológusként értettem meg igazán azt, hogy a gyermek tünetei mögött mindig ott rejtőzik az ő egész meséje - nemcsak az, ami eddig történt vele, hanem a szeretetvágya, elfogadás iránti igénye, álmai, kívánságai és sérelmei, szorongásai, félelmei is. Minden gyermek nemcsak adottságaiban egyedi, hanem abban a különleges módban is, ahogyan szemléli és értelmezi a világot. Ha türelmesen kivártam, hogy szavaiból, gesztusaiból, tonalitásából kibontakozzon ez a történet, akkor lassan megnyílt, és együtt írhattuk át az életmeséjét, úgy, hogy az a továbbiakban támogassa, ne pedig akadályozza őt. A gyermek viselkedésproblémája mindig csak a jéghegy csúcsa, és ha szűklátókörű nevelőként, pedagógusként csak ezt próbálom értelmezni, nem találom meg a valódi megoldást. Ha azonban nem csak 'megjavítani' szeretném a gyermeket, hanem kíváncsi vagyok arra, hogy mitől olyan, amilyen - vagyis a történetére, a meséjére -, akkor ez Ariadné aranyfonalaként segít megtalálni a feléje vezető utat. A lelkében szunnyadó gebéből táltos paripát varázsolhatok, csupán 'parazsat' kell adnom neki."

"A klasszikus mítoszok és mesék személyes útmutatóként szolgálnak mindenkinek, aki önmagát keresi a világban - hiszen ezt a térképet olyan emberek rajzolták, akik már megjárták az utat. Ortega y Gasset szerint a mítoszban élő ember, mielőtt tesz valamit, egy lépést hátralép, mint a torrero, aki halálos döfésre készül. Ez teszi lehetővé, hogy kiválassza magának a megfelelő példaképet az ősidők isteni tetteiből. A cselekvést előíró recept búvárharangként védi a jelen problémával való szembesülésben, hogy így, védve és álcázva vesse magát a jelen problémába. Innen ered, hogy egész élete bizonyos szempontból: újraélés."

"Már Jung is leírta, hogy a mese a kollektív tudattalan tájain játszódik, és benne egyetemes archetípusok öltenek alakot. Ezeknek az ősképeknek a használatával tudunk megküzdeni a nehézségekkel, a kritikus élethelyzetekben ezek segítenek, hogy megtaláljuk a megoldást. A hős küzdelmeiben önmagunkra ismerhetünk, a történet révén megelevenednek a félelmeink, vágyaink, a mitikus tartalmak segítséget nyújtanak az élet krízishelyzetei közepette. A népmesékből jól ismert 'hol volt, hol nem volt' világa tehát a lelkünk mélyén él, a hős az azonosulás révén mi magunk vagyunk, vándorlása pedig a fejlődés útja, amely spirituális erőforrásokat nyit meg számunkra."

"Fontos, hogy ne csak a gyermekünkkel, de saját magunkkal szemben is türelmesek legyünk, mert biztos, hogy előfordulnak majd olyan esetek, amikor elönt a bizonytalanság, a tehetetlenség, a düh, és nem leszünk a helyzet magaslatán. Sokszor egyetlen módszer működik csak a dackorszakban, az, amit én egy vicc alapján Etelka-technikának neveztem el.
Anya és lánya utazik a buszon, amely egy játékbolt előtt áll meg. – Anyúúú! Vegyél nekem egy babát! Babát akaroook! – üvölti toporzékolva a gyermek. – Nyugalom, Etelka, nyugalom! – válaszolja az anya. A következő megállóban egy cukrászdát pillant meg a kislány. – Anyúúú! Vegyél nekem fagyiiiiit! Fagyiiiiit akaroook! Most!!!! – sikítja. – Nyugalom, Etelka, nyugalom! – ismétli meg higgadtan az anya. Az egyik utastárs nem tudja megállni, hogy meg ne szólítsa az anyát: - Hölgyem, magának hallatlan türelme van, én már rég felpofoztam volna a kis Etelkát. Maga hogy bírja ki? – kíváncsiskodik. – Nehezen - válaszolja az anya. De valamit félreért: a kislányomat Panninak hívják, Etelka én vagyok!
A dackorszakban sok helyzetben az egyetlen lehetséges megoldás az, hogy a szülő saját magát próbálja megnyugtatni!"

"Egy fémpénzből 'csodatevő érmét' varázsolhatunk, ha háromszor odadörzsöljük gyermekünk könyökéhez. Nagyon fontos, hogy a kabala elveszíti varázserejét, ha elvész, ezért olyan tárgyat válasszunk, ami hétköznapi, és bármikor 'varázserejűvé' tehető - ezért jó erre a kavics, a pénzérme. Miért működnek az ehhez hasonló módszerek? Mert a legtöbb gyermeket megbabonázza a varázslat, ezért mindig jó ötlet, hogy valamilyen kabalát vagy csodatevő dolgot használjunk a félelem elűzésére. A gyermek nagyon könnyen képes váltani a valóság és a fantázia között - ezt láthatjuk akkor is, amikor játék közben szuperhőst utánoz, és annak is képzeli magát."

"A mesében a gyermek félelmei, szorongásai szimbolikus formában öltenek testet, éppen ezért megszelídíthetők. Amikor a gyermek újra és újra ugyanazt a mesét kéri, akkor is a félelmeivel, szorongásaival dolgozik. Minél többször hallhatja azt, annál biztosabban mozog a cselekményében, mind mélyebben át tudja élni minden aspektusát, így egyre jobban oldódnak a feszültségei, szorongásai. A sokszor ismételt kedvenc mese én-erősítő hatással bír."

"Nem úgy van ez, hogy elméleti megfontolások alapján 'kiválasztjuk' az adott szituációban megfelelőnek érzett nevelési módszert, és akkor az majd működni fog. Személyiségjegyeink átütnek azon a viselkedésen, amellyel belül nem azonosulunk, és megváltoztatják az üzenetét. A múltkor éppen dolgoztam valamin, amikor fél szemmel észrevettem, hogy Panni kutyám bejött a házba. Nyakig a munkába merülve odavetettem neki, hogy menjen ki, de a kutya a füle botját se mozgatta. Amikor azonban a férjem szólt rá, azonnal fölállt, és kioldalgott. Mi volt a különbség? Hogy Steven Pinkert idézzem: amikor a kutyának azt mondjuk, hogy jól van, Bodri, elég volt, hagyd békén a szemetet, mert különben..., a kutya ebből azt érti, hogy bla bla Bodri bla bla bla bla bla bla bla bla bla bla. Az én blablám azonban nem képviselt meggyőző erőt, mert nem volt mögötte valódi akarat (hiszen oda sem figyeltem igazán), míg a férjem teljes eltökéltséggel szerzett érvényt a szándékának - a kutya mindkettőt érzékelte, és ennek megfelelően reagált. Ugyanígy gyermekeink is elsősorban a belső világunkra és nonverbális kommunikációnkra hangolódnak rá, a mondanivalónk pedig csak akkor hat, ha ezekkel összhangban van. A tőlünk idegen, ám rövid távon magunkra erőltetett megnyilvánulások feszültséget keltenek bennünk és gyermekeinkben is, ráadásul hatástalanok (rosszabb esetben kifejezetten visszafelé sülnek el)."

"Riccardo Muti az a karmester, akinek határozott mozdulataiban nemcsak az utasítás egyértelmű, hanem a megtorlás is, hogy mi történik majd, ha a zenekar nem engedelmeskedik neki. Autoriter művészi attitűdjét azzal magyarázza, hogy felelősséggel tartozik a nagy komponistáknak. Pár évvel ezelőtt azonban kapott egy levelet, amelyet a Scala mind a hétszáz zenésze aláírt. Ez állt benne: 'Ön egy remek karmester. Nem akarunk önnel dolgozni. Kérjük, mondjon le! Miért? Mert nem enged minket fejlődni. Úgy használ minket, mint hangszereket, nem pedig partnereket.' Le kellett mondania. Leonard Bernstein ellenben mindig a jelentésből indult ki, a zene tükröződött az arcán. Nem is volt pálca a kezében, a zene nála a zenészekről szólt, akik a történetet mesélik, azt akarta, hogy a közönség rájuk figyeljen. A szemével vezényelt. A zenekar imádta, és varázslatos koncerteket adtak az irányítása alatt. Ezerszer bizonyított tény, hogy hosszú távon csak a meggyőzés és az önkéntes elfogadás hat építő módon az emberekre, gyerekekre. Ahogy Hamvas Béla írta: csak a tévedéseknek van szükségük elméletre. Csak az erőtleneknek van szükségük hatalomra. Rudolf Steiner nyomán állítom: nevelőként az a feladatunk, hogy a legkedvezőbb környezetet teremtsük meg ahhoz, hogy a gyermek úgy nevelje általunk önmagát, ahogy belső sorsát követve nevelődnie kell."

Megrendelem a Mesepszichológia 2. című könyvet 25%-os kiadói kedvezménnyel! >>

MESEPSZICHOLÓGIA 2. - KÖNYVBEMUTATÓ

2014. szeptember 14. 18.00 - Uránia Nemzeti Filmszínház,
emeleti kávézó


Dr. Kádár Annamáriával beszélget:
Kozma-Vízkeleti Dániel családterapeuta

A rendezvény nyilvános és INGYENES, a könyv a helyszínen 25%-os kedvezménnyel megvásárolható és
dedikáltatható a szerzővel!



Üdvözlettel:

A szervezők

Ügyfélszolgálat